Ez az elmélet egy szimpla 3 órás várakozás közben született meg házi orvosunk rendelőjében.
A dominanciáért való vetélkedés egykorú a csoportos viselkedéskultúra kialakulásával. Klasszikus példáját a majmoknál figyelhetjük meg legjobban, ahol a domináns viselkedés ordibálással, jellegzetes mimikával jár. Aki végül elnyeri a többiek feletti uralmat, párosodhat a legkívánatosabb nősténnyel.
Ez nálunk, embereknél sincs másként. Akárhol vagyunk, ha társadalmunk tagjaival találkozunk tudatalatt elkezdünk küzdeni a dominanciáért. Sok ember-sokféle taktika. És persze a helytől is függ, ahol éppen a csata zajlik. Az orvosi rendelő váróterme az efféle viselkedéskultúra megfigyelésére kész aranybánya. Itt ugyanis a domináns egyednek minden újonnan érkezett beteg előtt bizonyítani kell a rátermettségét. Valaki egyből behódol, vannak azonban olyanok, akik megvillantva képességeiket átveszik az uralmat. És hogy mik a módszerek? A legjellemzőbb fegyverük a pletyka. Aki többet tud a falu ügyeiről, rögtön a közfigyelem tárgya lesz. Ennek először az lesz az eredménye, hogy egy kis csoportosulás alakul ki, melynek tagjai egymás szavába vágva próbálják bizonyítani efféle rátermettségüket. E tevékenységében az uralkodásra vágyó egyedet még esetleges rekedtsége sem akadályozza meg, fájdalmakkal küszködve bár(nem csak ő, hanem az őt hallgatók is-.-), de mondanivalója száját elhagyva éteri formát nyer, bár a legtöbben mélyen legbelül tudják, hogy nincs sok esélyük. És honnan tudhatjuk meg ki a domináns? Várjunk kb. tíz percet. Akkor már csak ő fog beszélni és a többi unott arccal bólogatva veszi tudomásul a vereség tényét. Persze egy idő után az uralkodó egyed is kifogy a mondanivalóból. Ilyenkor fordul a "szidjuk a dokit" vagy a "szidjuk a kormányt" teknikához. E témakör jellegzetessége, hogy sok új mondanivalóval nem szolgál, fél perc alatt be is lehetne fejezni. Ám mikor a dominancia a tét, sokáig csavarható. Hátulütője az önismétlés. Sokszor van, hogy 4-5 alkalommal elismétlődik ugyanaz a mondat. Ez azonban nem gáz, ha már te vagy a király:)
A pletykán kívül van egy sokkal egyszerűbben elsajátítható módszer, a köhögés. Ez nem csak a dominancia megszerzésére használható. Kiváló metódus a territórium kijelölésére is. Ha ugyanis az egyed leül és elkezd torkaszakadtából köhögni, csak a nagyon elszántak fognak leülni mellé. Érdekes hallgatni az összeverbuválódott közösség hangjátékát, ahogy az egyik túlköhögi a másikat, majd amaz rákontráz. Különféle stílus alakult ki hosszú évek folyamán. Szemezgessünk egy kicsit. Van olyan aki inkább a mennyiségre megy és nem törődik a hang frekvenciájával, így néha inkább nevetséges a próbálkozása, mint domináns. Ez a típus leginkább a sötétlábó hokkó énekére hajaz. Aztán a másik klasszikus típus már figyel arra is, hogy donimánsan mély hangot hallasson, akár a holló. Aki pedig már feladta az uralkodási hajlamot kék-fu szerű magas frekvenciájú köhögést produkál. Ez sokszor már kibírhatatlan. Ez így megy addig, míg valaki meg nem szerzi a KÖHÖGÉS DOMINANCIÁját.
Végül egy tipp. Ha felül akarunk kerekedni az ilyen kisstílű játékokon, képzeljük csak el milyen lenne ha az orvosi rendelőben lévő széksorok lábai középen lennének, így ha valaki az egyik végén felállna, látványosan kitolna a másik végen ülő társával:)
Ha neked is volt már személyes tapasztalatod a témával kapcsolatban, írj kommentet és gazdagítsd az elméletet:)
Kiegészítésként és hogy az átélés teljesebb legyen a fent említett madarak hangjai:
Sötétlábú hokkó: www.kookoo.eu/kookoo/vogeluhren/Tropical/stimmen/bronzeguan.htm
Holló: www.kookoo.eu/kookoo/vogeluhren/Kuckuck/stimmen/kolkrabe.htm
Kék-fu: www.kookoo.eu/kookoo/vogeluhren/Kuckuck/stimmen/purpurhuhn.htm
